Ez az egész, amit
el akartam mondani. Elmondhatnám talán még azt is, mit csináltam
aztán, mikor hazamentem, hogyan betegedtem meg, meg minden, milyen
iskolába megyek jövő ősszel, ha innen kikerülök, de ehhez már nincs
kedvem. Tényleg nincs. Ez a téma jelen pillanatban nem nagyon
érdekel.
Nagyon sokan,
főleg ez a pszichoanalitikus pofa itt, azt kérdezik, igyekszem-e
beilleszkedni az ottani rendbe, ha jövő szeptemberben visszamegyek
az iskolába. Ez olyan hülye kérdés, szerintem. Mert honnan tudná az
ember, mit fog csinálni, amíg meg nem csinálta? A válasz: sehonnan.
Én azt hiszem, igyekszem majd, de honnan tudjam? Esküszöm, hülye
kérdés.
D. B. nem olyan
rémes, mint a többiek, de ő is rengeteget kérdez. Múlt szombaton
átjött autón, azzal az angol pipivel, aki az új filmjében játszik,
amit most ír. Eléggé megjátszotta magát a pipi, de azzal együtt
nagyon jó bőr. Egyébként mikor elment megkeresni a női vécét,
valahova a fenébe, a túlsó szárnyra, D. B. megkérdezte, mit
gondolok erről az egészről, amit most neked is elmondtam. Nem
tudtam, mi a frászt feleljek. Ha tudni akarod az igazat, nem tudom,
mit gondolok róla. Sajnálom, hogy annyi embernek elmeséltem. Csak
azt tudom, hogy mindenki hiányzik nekem, akiről meséltem. Még
például Stradlater és Ackley is. Azt hiszem, még az az átkozott
Maurice is. Röhejes. Soha senkinek ne mesélj el semmit. Ha
elmeséled, mindenki hiányozni kezd.
J.D. Salinger:
Zabhegyező (részlet)
91 éveds korában, elhunyt Jerome David Salinger. (1919. január
1. Manhattan - 2010. január 27. Cornish, N.H.)
